A férfi fehérnemű rövid története

A fehérnemű, sőt úgy általában a ruha szó hallatán hajlamosak vagyunk egyből a gyengébbik nemre asszociálni, pedig az urak is igen nagy szeletet hasítanak ki a divatipar „tortájából”. Mind a két nem esetében folyamatosan nőttek az igények, hiszen míg a kezdeti időkben csak a praktikum és a tartósság számított, mára a trendiség kérdése is előtérbe került. Mint minden ruhadarab, a férfi fehérneműk is érdekes és látványos fejlődésen mentek keresztül.

Történeti áttekintés

Messzire kell visszatekernünk az idő fogaskerekét, hogy ha az első férfi fehérnemű kinézetét szeretnénk megismerni. Ezek az ókori Egyiptomban használatos, vászonból készült ágyékkötők voltak, amelyek létezését több mumifikált fáraó sírjának a feltárása bizonyítja. Az ókori görögöknél nem használtak alsóneműt, csak egy testük köré csavart gyapjúszövetet, azaz tógát viseltek. E fölött egy himation nevű köpenyszerű ruhadarab takarta a testüket. A rómaiaknál már tovább fejlődött a görögöknél használt viselet, ugyanis a tóga mellett, pontosabban tóga alatt egy subligaculum elnevezésű ruhadarabot hordtak. A napjainkban használt alsóneműkhöz hasonlatos ruhadarabok Európában, valamikor a 13. század közepén kezdtek elterjedni. Fontos kiemelnünk, hogy Európában, ugyanis például Ázsiában még a 20. században is elterjedtebb volt az ágyékkötő, gondoljunk csak a második világháborús dokumentumfilmekben látható japán katonákra. Visszakanyarodva a középkori Európára, elmondhatjuk, hogy rangtól függetlenül már minden férfi hordott alsógatyát, amit a derekuknál egy madzaggal kötöttek meg. A 14. és 15. században kezdek elterjedni a herevédők, ezt először praktikumból, majd azt sokszor bizarr módon kitömve, a nemi szerv kihangsúlyozása miatt alkalmazták. Érdekesség, hogy ennek az irányzatnak az úttörője VIII. Henrik angol király volt. A 18. századra terjedt el az elöl gombolós, térdig érő, általában lenvászonból vagy pamutból készült alsónadrág. Az ipari forradalom környékén pedig divatba jött Union Suit, ami lényegében egy hosszú ujjú, bokáig érő, általában piros színű, ülepnél gombolható kezeslábas volt. Ezek az 1930-as évekig voltak divatban, ekkor vették át a helyüket a ma is ismert boxeralsók és férfi bugyik.

Korunk fazonjai

Egy jól öltözködő férfinál nem ér véget divat egy elegáns ing kiválasztásával, hiszen egy stílusos alsónadrág is fontos részét képezi az öltözetnek. Sok lehetőség közül lehet választani, a lényeg, hogy a viselő komfortosan érezze magát. Vékonyabb lábú férfiaknak ajánlott a francia boxer, vagy másik nevén trunk, amely tökéletesen követi a csípő, valamint a fenék vonalát, és körülbelül a comb felső egyharmadáig ér. Jó választás a slim fit nadrágok alá. A legelterjedtebb boxeralsók a bőszárú fazonok, amelyek lengeségükkel jó szellőzést biztosítanak. Hátrányuk, hogy nem megfelelőek sportoláshoz és elegáns szövetnadrágok alatt kifejezetten rosszul mutatnak. Választhatunk sportos boxert is, amelyek lényegében az első két fazon kereszteződéséből születtek meg. Nagyjából combközépig érő, hosszú száruk végig követi a test vonalát. Kényelmes, minden alkalomhoz praktikus, talán egyedüli hátránya, hogy nagy melegben nem a legkomfortosabb. Természetesen a boxereken túl is van élet, hiszen ott van az „örök divat” Y- alakú fecske, amely talán a legklasszikusabb alsónadrágfazonként funkcionál. Leginkább ezeket érdemes felvenni öltönyök és frakkok alá.